Hosszú ideje szerveződött, és nagyon régi álmom vált valóra azzal, hogy a hétvégén ellátogattunk Kubinkába, a világ legnagyobb harckocsi múzeumába. A véletlen is a segítségünkre sietett, ugyanis az egyik helyi alkalmazottunknak van ott ismeretsége, aki bevállalta, hogy besegít minket a kapun, ráadásul orosz turistaként. Ez azt jelentette, hogy a belépő harmadannyiba került, mintha külföldiként mentünk volna. Kaptunk is ott egy idegenvezetőt, aki egy fiatal lány volt. Sosem hittem volna, hogy harckocsi múzeumban vannak női idegenvezetők, elvégre többségüktől olyan messze áll a haditechnika, mint anno a németek Irkutszktól. :)

Már az udvaron ki volt állítva, néhány vas, mint például téli álcafestékkel bekent T-34-es, vagy egy SU-122-es rohamlöveg, de a lényeg 8 pavilonban volt elrejtve. Az idegenvezetés a német pavilonban kezdődött, én pedig pakolok ide most néhány képet. Ezekért egyébként hatalmas köszönet illeti Magyar Milán kollégámat, mivel az én gépem akksija egy fénykép után megadta magát, pedig egész éjjel töltöttem.

Szóval:

Rögtön elsőként ez itt egy aknakereső. A legénységnek biztos álommeló lehetett. Ezzel ugyanis rámentek az aknamezőre, és a lánctalp robbantotta az aknát.

Ez pedig a Ferdinand rohamlöveg. A keresztapja Ferdinand Porsche. Igen, az a Porsche.

Kurszknál használták először, hamar rájöttek, hogy ha az oroszok közel jutnak, akkor ennek reszeltek.

Porsche nevéhez fűződik, hogy a hírhedt Királytigris harckocsik első ötven példányát is az ő cége gyártotta le. Ebből mára mindössze egy darab maradt. És ha már Királytigris, akkor itt van a belőle kialakított Jagdtiger páncélosvadász is, ez utóbbi van az előtérben.

Itt pedig a híres-nevezetes Tigris:

Ez pedig a belőle kialakított Sturmtiger. Ebből mindössze 13 darab készült, elég nagy csoda, hogy Kubinka rendelkezik egy ilyennel.

És ha már nagyok. Íme a Maus harckocsi, csak 188 tonna (azért viccesek a németek, hogy a legnagyobb páncélosukat Egérnek nevezik)

Jut eszembe, mögötte volt a távirányítású Goliath minitank. Mondom én, hogy a németek viccesek voltak (erről sajnos nincs képem)

Egy másik hatalmas szörnyeteg is helyet foglalt ebben a pavilonban, ez pedig a 600 mm-es mozsár volt. Ez is mindössze 124 tonnát nyomott.

Itt pedig a német Katyusa, hogy egy enyhe képzavarral éljek. A Nebelwehrfer:

Ezek után megnéztük a többi pavilont is, azokban már lényegesen kevesebb fotó készült, de ami nagyon fontos volt számunkra, hogy megtaláltuk a magyar páncélosokat. 

A Toldi I-es közepes harckocsi, háttérben a Nimród páncélgépágyú

Toldi II-es közepes harckocsi

Turán közepes harckocsi

Itt pedig én pózolok a Zrínyi rohamlöveggel

A Zrínyi, most már nélkülem

Ide most nem töltöm fel a szovjet harckocsik pavilonjában készült képeket. Az idegenvezetés egyébként szakszerű volt, viszont csak a német és szovjet pavilonra korlátozódott. A többit viszont mi fedeztük fel magunknak.

Találtunk például egy ilyet is:

Kanadai csapatszállító

És megtudtuk (ráadásul elég szemléletesen), hogy az orosz katonák járnak ide tanulni:

A háttérben az a harckocsi látható, amelynek láttán 1945-ben a berlini díszszemlén a szövetséges hadvezetés sokkot kapott: az IS-3-as.

És persze ne hagyjuk ki a hőskorszak brit harckocsiját se, a Mark V-öst:

Elég hamar bejártuk a múzeumot, de indulnunk kellett vissza gyorsan, mivel ez egy hosszú hétvége utolsó napjára esett, és esélyes volt, hogy ha későn indulunk, akkor nagy dugóba kerülünk. Mármint óriásiba. Szerencsénk volt, megúsztuk 20-30 perc csordogálással, de ezt leszámítva elég szépen jöttünk.

Akiket pedig nem érdekel a haditechnika, azoktól ezúton is elnézést kérek, hogy ilyennel traktáltam őket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.