Visszatértem a szabadságról. Arra most nem térek ki, hogy ez alatt mi zajlott le a kövin, de annyit mindenesetre elárulok, hogy többségében nem túl jó hírek fogadtak.

Az viszont biztos, hogy otthon a lábamat lejártam, de egy percet sem bántam. Első nap megérkeztem ahhoz a családhoz, ahol a szabi alatt laktam. Minden nagyszerű volt, az egyetlen nehézséget az okozta, hogy a házuk a Camponán túl volt. Onnan kellett bejárnom, hogy találkozzam mindenkivel. Előtte azonban beszaladtam a Külügybe, majd onnan átmentünk kedvenc törzshelyemre (ezúton köszönöm meg Laci barátomnak, hogy egész nap fuvarozott, nem győzők neki hálálkodni). Mivel a család csak este 7 felé ért haza a melóból, addig a törzshelyen csaptuk agyon az időt, ráadásul még két ismerősnek is szóltam, hogy itt volnék. Mikor azonban beléptem a helyre olyan meglepetés ért, amilyen már régen, legalábbis ott. Úgy köszöntek rám ugyanis, hogy "jó napot kívánok". :) Nem hibáztatom őket, két új pultos lány van ott, akikkel még nem találkoztunk. Aztán ők lepődtek meg, mikor az üzletvezető a nyakamba ugrott. :) 

Második nap elmentem túrabakancsot venni, mert a moszkvaiak borzasztó drágák voltak, ugyanannyiba kerültek, mint a repjegyem. Ezek után a keresztfiamhoz vezetett az utam, ők a Havanna lakótelepen laknak. Innen vissza Budafokra (akinek van kedve, nézze meg térképen, hogy ez mekkora távolság).

Szombaton egy laza születésnapi bulizás volt a családnál, vasárnap pedig fényképezőt vettem (itt pedig Évinek szeretnék ismételten köszönetet mondani a segítségéért).

Egyszóval minden napra volt valami program a fogorvostól a mozizásig. Február elején pedig leutaztam Édesanyámhoz és nagymamámhoz, ahol a programom másfél héten keresztül a semmittevés volt. Filmeket néztünk, főztünk, beszélgettünk, és bámultuk a kandalló tüzét. Elutazás előtt négy nappal visszamentem Budapestre, ahol még egyszer elmentem a keresztfiamékhoz, majd pénteken Wasabi, utána mozi. Szombaton pedig még pár baráttal összefutottam, majd este újabb koccintás, azokkal, akiknél laktam, illetve az oda tartozó haveri körrel.

Tomi haverom kérésére pár szót muszáj írnom a pénteken megnézett Die Hard 5-ről. Dióhéjban először is annyit, hogy neki volt igaza. Kicsit jobban kifejtve: A film sztorija egyszerű, mint a faék, ráadásul a kivitelezés is elég pocsék volt, főleg úgy, hogy elvileg ez nem egy kis költségvetésű film. Nálam főleg az verte ki a biztosítékot, amikor a felvett budapesti látkép mögé fényképről ollózták bele a moszkvait. Nagyon ronda volt, hogy a magyar parlament mögött az Ukrajna szálló tornyosult. Azon meg már csak röhögtem, amikor Bruce Willis a Nyugati felüljáróról a Kutuzov sugárútra esett a kocsijával. Ez a térkapu nekem is jól jönne. :) Meg mondjuk az is szép volt, hogy Moszkvából egy éjszaka alatt értek Pripjatyba. Tudom, alkotói szabadság is létezik, de ez akkor is gáz. Úgyhogy mikor kijöttünk a filmről, én bocsánatot kértem.

A héten egyébként készítek néhány képet a lakásról, kilátásról, és azok is felkerülnek ide, elvégre néhányan már ezt is kértétek tőlem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.