Nagyi nincs többé!

Ez a rövid mondat meghatározza a lelkivilágomat elég hosszú időre. Sokaknak csak egy kedves öreg néni volt, aki mindenkit szeretett, és akit mindenki szeretett, de nekem, nekünk, a családnak A NAGYMAMA. Így, csupa nagybetűvel.

Engem Ő, és drága Nagypapám (ha már, akkor NAGYPAPÁM) tanított mindenre. Gyerekként sokat voltam Náluk, minden iskolai szünetben mentem. Megtanítottak a föld szeretetére, az emberek tiszteletére, és a családi harmónia szépségére. A legjobb iskolát kaptam ezen a téren. Aztán Nagypapa 13 évvel ezelőtt elment közülünk, és a világ összedőlt. Nagymama azonban erős volt, és noha hatalmas bánat volt a szívében, talpon maradt, és vidám, jókedélyű emberként terelgette a családot. Mindig élvezet volt Vele beszélgetni, elméje frissessége az utolsó napokig lenyűgözött. Ő mindig azért imádkozott, hogy ne hagyja el az értelem. Meghallgatták odafent. Emlékszem mindig a múltról, az ő múltjukról kérdezgettem, ezért vette a fáradságot, és leírta nekünk. Hab volt a tortán, hogy ezért egyszer díjat is kapott, bár nem ezért írta.

Szép élete volt. Megpróbáltatásokban sem szűkölködött, de ez csak erősebbé tette. Gyakran emlegette, hogy őket háromszor fosztották ki életük folyamán. Egyszer a háború alatt, egyszer az ötvenes években és egyszer a téeszesítéskor. Talpon maradt. Szeretett férjét elvitték hadifogságba, Ő vitte az alatt a 30 hónap alatt a gazdaságot. Higgyétek el, még egy fiatalasszonynak sem volt könnyű egész nap a földeken szántani. Talpon maradt. Súlyos személyes tragédiák is történtek életében, olyanok, amelyek közül egy is tönkretenne egy mai embert. Ő többet is kapott. Mégis talpon maradt.

Az elmúlt 90 évben rengeteg dolog változott. Néhány hónapja Édesanyámmal számoltuk össze, hogy ez idő alatt például már a hetedik pápa ül Szent Péter trónján.

Mi lehetett a titka annak, hogy kilenc évtizedet megélt? Nekem meggyőződésem, hogy a hite, az a mérhetetlen mennyiségű szeretet, amit tőlünk, és a közelebbi-távolabbi ismerősöktől kapott, és nekik, nekünk adott. Felnevelt három gyermeket, akiknek megtanította a testvéri szeretet fontosságát, és szerencsére ezt a mai napig tartják. Van öt unokája, akiket mindig nagyon szeretett, és ők is viszonozták. Büszke volt három dédunokájára is, gyakran emlegette őket, ilyenkor mindig csillogtak a szemei.

A szemei, amik vasárnap, 2013. szeptember 8-án 13 óra 30 perc körül örökre lezárultak. És bennem megint összedőlt egy világ. Noha tudom, hogy a gyengeségét nem szerette, de a hírek szerint halála pillanatában nem szenvedett. Békésen átszenderült egy másik világba, ahol szeretett férjével újra találkozott. Az égiek újra meghallgatták. Neki már minden jobb, mi, ittmaradottak pedig előbb-utóbb túltesszük magunkat a fájdalmon. De hogy elfelejtsük Őt, az lehetetlen.

Vigyázz ránk Nagyi! Mi mindig gondolunk Rád.

Legyen békés az álmod!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.