Várom, hogy a mosógép szabad legyen, addig írok egy pár sort. Úgy volt, hogy a Zoli kollégával ma vagy holnap elballagunk a Győzelem parkig, ahol mindenféle csodát láthat az ember. Már persze ha érdeklődik a haditechnika iránt. A parkrész ugyanis ilyenekkel van tele, a bejáratnál mindjárt egy hatalmas vasúti löveg fogadja a látogatót. Eszembe is jutott Dante: "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel." :) Sugallhatja akár ezt is, nem? :) Egyébként van bent egy múzeum is, ahol a régi Nagyon Fontos Elvtársak járművei vannak kiállítva (többek között).

Na, ezt fogom elnapolni, mert inkább elmegyek internetet beköttetni, mert meguntam a töketlenkedést. A telefonszerződésem megvan, sőt, már a vonalam is van. Ezt onnan tudom, hogy egy női géphanggal csevegtem valamelyik este. Illetve olyan volt, mintha házas ember volnék: a nő csak beszélt, én meg hallgattam. Aztán rátettem a telefont, ne fárasszon engem. Szóval mégsem olyan, mintha házas lennék. :D

A jövő hétvégén pedig a hónom alá kapom az egyik, oroszul jól beszéló kollégát, és elmegyünk fényképezőt, mikrofont és mobiltelefont venni.

Leslie-vel ellentétben én valószínűleg nem fogok ororsz étterembe menni, mert sajnálok egy vacsoráért 2 ezer rubelt kiadni. Ennyiből én itt kb két hétig élek, beleértve a kövi konyhájának a heti díját is. Ja igen, merthogy elindult a konyha a nagy felújítás után. Mindenkinél nagyon népszerű lett, mert baromi jól főz az új szakács. Ki is próbáltam a szoljankát, ami egy ilyen kissé savanykás leves, viszont legnagyobb meglepetésemre olivabogyót is láttam benne. Jövő héten pedig lesz borscs leves is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.