Wendiii 2014.08.10. 13:19

Nyár van, nyár...

A címről jutott eszembe, hogy anno mindenki csodálkozott, hogy miért pont Moszkvába megyek külszolgálatra, mikor ott nagyon hideg van. Aki nekem szegezte akkor ezt a kérdést, annak most felajánlom, hogy ugorjon már ki egy kicsit, és nézze meg, hogy a 32-34 fok (Celsiusban, persze), mikor számít hidegnek. :) Megnyugtatok mindenkit, az elmúlt tél sem volt túlzottan hideg, mindössze egy hétig volt mínusz 20 körül.

Na de ami fontosabb, hogy vendégem volt a múlt hónap végén. Nem is akárki, hanem az Édesanyám. Mindig mondta, hogy szeretne kijönni, és meglátogatni, na meg 40 év után újra megnézni a várost, hát most összejött. :)

Na persze probléma is akadt. Kiértünk a kollégával a reptérre hajnali fél 1-kor, hogy behozzuk Anyát, mire hívnak a köviről, hogy menjünk nyugodtan haza, és fáradjunk ki a következő géphez. Ez számomra olyan érzés volt, mintha egy ültő helyemben ittam volna meg 1 liter energiaitalt, két vödör kávéval lekísérve. Naná, hogy nem aludtam az éjjel. Aztán másnap megtudtam, hogy elromlott a gép, és Anyát áttették a következőre. Csak ezt így ebben a formában senki nem közölte velem.

Szóval Anya megérkezett, lepihent, és jót beszélgettünk. Másnap (szombaton) elsétáltunk a Lomonoszov egyetem környékére, ami azért nagyjából egy órás gyaloglás volt. Szóval itt van a közelben. Vasárnap megint csak környékbeli séta volt. Ezt egyébként szándékosan terveztem így, mert le akartam Anya útlevelét és vízumát fénymásolni a kövin, hogy az igazit ne hozza magával. Ennek birtokában aztán hétfőn olyan sétát tettünk, hogy még másnap is azt pihentük. :) Elballagtunk a Kijevi pályaudvartól az Arbaton keresztül a Sándor kertig, majd vissza. Én a becslésekben mindig is rossz voltam, de úgy saccolom, hogy 5-6 kilométer egész biztos megvolt.

Szerdán aztán laza, bár hosszú programunk volt: sétahajózás. Kellemes, háromórás út volt, nagyon sok nevezetesség mellett mentünk el (Kreml, Megváltó Krisztus székesegyház, Veréb-hegy, Gorkij park). A Veréb-hegynél láttunk libegőt is, nagyjából olyan a dizájnja, mint a budapestinek, de állítólag ez ramaty állapotban van. És persze drága: az egyik kollégám azt mondja, hogy egy embernek egy útra majdnem ezer rubel. Még jó, hogy nem is akartunk rá felülni. Csütörtökön megint a pihenésé volt a főszerep, pénteken meg ismét a környéken sétáltunk, de most egy általam sem ismert területen, valamint a házunk mögötti lakótelepen, ahol azért tudnék lakni. Olyan, mintha egy erdőben lennének a házak, és meglepően csendes is a környék, pedig egy forgalmas utca és két sugárút határolja. Szombaton aztán kimentünk az Izmailovo piacra, és megmutattam Anyának, hogy miért mindenki onnan szerzi be az ajándékokat. :)

Vasárnap pedig sajnos eljött a hazaút pillanata. Kikísértem a reptérre, és közben azon gondolkodtunk, hogy hogyan lehetne azt a problémát kiküszöbölni, hogy Anya nem beszél oroszul. Végül találtam kint egy reptéri alkalmazottat, akiről kiderült, hogy ez a munkája, és elmondtam neki, mi a helyzet, a fickó meg átsegítette az összes ellenőrzésen, és elkísérte egész a gépig. Mindketten megnyugodtunk.

Nekem mindig is az volt a bajom, hogy egyedül nem szívesen járkálok Moszkvában, de így aztán bepótoltam mindent, ráadásul a társaság is a lehető legjobb volt. :)

10001.jpg

Anya 40 éve

A bejegyzés trackback címe:

https://oroszhon.blog.hu/api/trackback/id/tr326592141

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása