Merthogy elmentünk vásárolni Moszkva másik felébe. Egészen pontosan ez úgy nézett ki, hogy én itt a ház előtt felpattantam a trolira, és bementem a Kijevi pályaudvarhoz, ahol a korábban már emlegetett kolléganőm várt. Itt metróra szálltunk, majd ő azzal a lendülettel zavarba is jött. Ennek az lett az eredménye, hogy a körvonalról átszálltunk egy másikra, és azzal mentünk a célállomásig. A hiba ott volt, hogy nem kellett volna átszállni, a Kijevinél az a metró is megáll, ami amúgy is kellett volna. Na de sebaj, végülis egy jeggyel annyit megyünk, amennyit akarunk. Tehát megérkeztünk az Izmailovo fedőnevű piacra. Egyébként van olyan metrómegálló, hogy Izmailovkaja, de rendkívül logikusan eggyel előbb kell leszállni, a Partizanszkaja-nál (ezeket csak azért írom, hogy lássátok, milyen szép nevek vannak).

Maga a piac elég kulturált, hangulatában engem eléggé emlékeztetett az újpesti felüljáró alattira, de ez azért köröket vert rá a tisztaságával. A kínálat (néhány kivételtől eltekintve) a giccsparádé non plus ultrája volt, de akadt azért néhány érdekesség is. Persze matrjoska-babát minden második eladónál láttunk, meg usankát is. De ami igazán meglepett, hogy volt egy része a piacnak, ahol nagyon sokat gondoltam néhány kedves otthoni barátomra. Nevezett helyen ugyanis II. világháborús német és orosz relikviák voltak, de olyan nagy számban, hogy ott csorgattam a nyálam vagy félórán keresztül. Akit érdekel, annak leírom, hogy volt ott eredeti Mauser puska, Schmeisser géppisztoly, MG-42-es, de a tábori kulacstól a a tártáskán át a vegyvédelmi cuccig minden, amit csak el lehet képzelni. Kitüntetések is. Volt egy stand, ahol kizárólag német medálok voltak, természetesen a Lovagkereszt is. Ezt már nem sorolom fel, de tényleg szinte mindegyik, általam ismertből volt kirakva. Azt mondanom sem kell, hogy szovjetből tízszer annyi volt, de azt hiszem, ez itt természetes,

A piac mellett egyébként van egy hatalmas park, a közepén egy tóval, nyáron biztos gyönyörű, de így, ennyi hó alatt sem volt rossz. 

Miután megvettük az ajándékokat, amiket hazavinni terveztem, jöttünk is hazafelé. Itt már nem történt semmi említésre méltó, hacsak az nem, hogy most láttam, hogy takarítják a négysávos utat: a hókotrók lépcsőzetesen haladnak, minden sávban egy. A nyomukban olyan tiszta lett az út, hogy csak pislogtam.

Csütörtökön déltől elérhető vagyok az otthoni telefonszámomon. Most egy darabig nem lesz blogírás, majd csak akkor, ha visszajöttem

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.