Tudom, tudom, nem írtam szombaton. Ennek az volt az oka, hogy be kellett jönnöm dolgozni, közben ment a mosógép is, úgyhogy nem akartam sokáig itt ülni a vizes ruhákkal.

Megvolt az első csalódásom az itteni konyhával kapcsolatban, ugyanis amit pásztortarhonya névvel illettek, az valójában paprikás krumpli volt tarhonyával. Miért nem tudják normálisan megcsinálni sehol? Pedig az sem egy bonyolult kaja. Mivel azonban Oroszországban ismeretlen fogalom a tarhonya, ezért nem is tudom megmutatni nekik, hogy milyen az igazi. Viszont az egyik konzullal megbeszéltük, hogy ha jön a tavasz, akkor majd a kövi udvarán, bográcsban megcsináljuk. Tervezünk egyébként slambucot is bográcsolni, aminek most tudtam meg, hogy van másik neve is: öhöm. A név eredetét is megtudtuk. A legenda szerint a pusztai népek, ha megkérdezték az ifjútól, aki életében először evett ilyet, akkor az illet a "Na, ízlik?" kérdésre csak ennyit bírt válaszolni. :)

A hétvége most négynapos lesz, már nagyon várja mindenki. mert egy kicsit kezünk kipurcanni. Cserébe viszont ez a hét még nagyon húzósnak ígérkezik. :) Viszont ha jó idő lesz a hétvégén, akkor most már tényleg elmegyek egy kicsit csavarogni, legalább az egyik napon. Ezt télen úgysem fogom megtenni, mert kinek van kedve mínusz 28 fokban bárhova is menni.

Egyébként el sem meséltem a mizériámat, ami érkezéskor fogadott. A derék orosz határőröket megzavarta, hogy az útlevelemben nem találtak vízumot. A "szolgálati útlevél" felirat viszont csak hangyányi betűkkel van feltüntetve, úgyhogy ücsörögtem vagy negyed órát a reptéren, mire valamelyiknek végre eszébe jutott, hogy ő már látott ilyet, és nagy nehezen beengedtek. A fent említett konzul megvigasztalt, hogy januárban, mikor megyek haza szabira, készüljek fel valami hasonlóra, mert bőven kívül leszek a három hónapon, amire maximum egy vízum szólhat. Akkor majd azon fognak értetlenkedni, hogy hogy merészeltem idáig itt maradni. Az orosz Külügy által kiadott (nevezzük így) ID kártyát meg nem tudják, vagy nem akarják felismerni. És ezt mindig el fogják játszni.

Egyébként nem csak az ő hibájuk. Az útlevél borítójára ugyanis rá van írva szép nagy betűkkel, hogy "Szolgálati útlevél". Magyarul. Gratulálok. Vagy ha már mindenáron ragaszkodnak ahhoz, hogy a borítón magyarul szerepeljen, akkor belülre ne olyan kisbetűkkel írják fel, hogy olyan közelről tudja csak olvasni az ember, hogy közben az orrával meg letörli a feliratot.

Na, mentem dolgozni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.