Tudom, tudom, hetek óta nem írtam, de miért írjam le százegyedszer azt, amit százszor már megtettem, nevezetesen, hogy sok a meló? :)

Jó hír az, hogy nőtt a létszámunk, úgyhogy most már egy kicsit gördülékenyebben mennek a dolgok. A rossz hír viszont az, hogy az ügyfelek csak nem akarnak elfogyni. :)

Beszélgettem ma az egyik kolléganőmmel, aki lelkesen mesélte, hogy február környékén Jordániába mennek melegedni. Én azért mondtam neki, hogy annyira azért nem fog ez menni, mert Jordánia - mivel a második legészakibb arab állam Szíria után - szintén tud hideg teleket produkálni. Mesélték nekem, hogy pár éve volt ott is mínusz 10 fok hóval-faggyal. Meg is állt az élet. Holnap viszek be neki képeket az én petrai kirándulásomról, és ajánlottam nekik még pár érdekes helyet. Mikor azonban mondta, hogy onnan átmennének Izraelbe is, gyorsan lehűtöttem. Akinek ugyanis van arab pecsét az útlevelében, azt nem engedik be oda, és fordítva. Kicsit le is lombozódott.

Szombaton pedig egy másik kolléganővel tervezünk egy kis csavargást, lehet, hogy néhány téli cuccot is beszerzek, mert itt folyamatosan a nagyon hideg orosz téllel riogatnak minket, én meg úgy döntöttem, hogy nem leszek hajlandó modellt állni Tél Tábornoknak, még a végén odaragaszt a járdához. :) Szerintem néhány fényképet is fogok csinálni, bár azt még nem tudom, hogy a fényképezőről hogy fogom leszedni, mert kábelem még mindig nincs hozzá. Majd megpróbálok kérni valakitől.

Viszont valamit kezdenem kell az oroszóráim időpontjával, mert ez az este 8-tól 10-ig terjedő időszak már tudásra immunis agysejteket talál. Eddig az volt az elgondolás, hogy jó lesz a hét eleje még ezekben az időpontokban is, mert akkor még nem annyira fáradt az ember. Kezdek azonban rájönni, hogy ez nem egészen fedi a valóságot. Nagyjából fél 10 magasságában ugyanis az agyam egy laza mozdulattal ledobja az ékszíjat, és használhatatlanná válok. Ez pedig se nekem, se a tanárnak nem jó, gondolom nem kell ecsetelnem, hogy miért. Egyébként sikerült tegnap olyan sok házi feladatot adnia, hogy szerintem éjfélig itt fogok ülni, és azt fogom írni.

Ja, és a legfontosabb: kb 9 hét múlva megyek haza szabadságra.

Most pedig goodbye (csakazértis :)).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.