Igen, hétfőn lesz egy hónapja, hogy kint élek Moszkvában.  Ha ezt öt éve mondja nekem valaki, akkor bizisten kiröhögöm. Emlékszem én még arra, hogy az 1989/90-es tanévben megszüntették a kötelező orosz nyeltanulást, és hirtelen senki nem is akart a továbbiakban tanulni. Nekem viszont nem lett volna vele problémám, ha nem következett volna utána az a mondat, hogy "de aki eddig is tanult, annak továbbra is kötelező marad". Na EZZEL vették el a kedvem, és utána már nem is akartam semmivel foglalkozni, ami kapcsolatban van az oroszokkal. Pedig ha előre láttam volna a jövőbe, akkor tuti, hogy legalább középfokú orosz nyelvvizsgám lenne már néhány éve.

Egyébként megérkezett a gépem, és működik is, ezer köszönet érte Édesanyámnak, aki elkövette a csomagolást, valamint kollégám édesapjának, aki bevitte a Külügybe. Most már csak a hangosítást kell megoldani, és szép lesz az élet. Hétfőn elintézzük az internetet is (most már tényleg), és elvileg a hét második felében már otthon is lesz.

Hétfőtől lesz konyha is, tehát nem kell állandóan azon agyalnom, hogy most mi a fenét egyek ebédre. Egyelőre csak fél adagokat vettem, azért ki kell próbálni, bár állítólag nagyon jól főz az új  konyhafőnök. A másik ok pedig az, hogy hallottam olyan hírt, hogy az itteni szakács akkora adagokat ad, hogy a fél adagot is alig bírja az ember megenni. Hozzátenném, hogy akkora az ember, hogy egy rinocéroszra is teljes árnyákot vet, én mellette csak ilyen egyszálbélű girhes kis alaknak tűnök. Kipróbáltam. :) Mindezek tetejébe csak 360 rubelbe került az egyheti kajám, levessel főfogással, tehát nem egy egetverően drága, azt meg a jövő héte fogom megírni, hogy mennyire is jó valójában. Ráadásul még reggelit, tízórait és uzsonnát is vehet magának a megfáradt jómunkásember, ha akar, mindössze 10 rubelér árul szendvicset, és hasonlókat.

Ma egyébként kicsit késve indultam vásárolni, olyan negyed 10 magasságában, úgyhogy az ASAN-ban megtapasztaltam a tömeget. Ráadásul most én is átéltem azt, amit eddig csak a kollégák elbeszéléseiből ismertem: ezek itt nincsenek tekintettel senkire és semmire. Olyan lazán tolta át a lábamon a bevásárlókocsit, mintha ott sem lettem volna, pedig nem fogytam annyit.

Bulvár híreink következnek:

Egyébként tényleg fogytam, ugyanis az egyik farmerom, ami korábban eléggé feszült rajtam, most könnyen felugrott rám, én lepődtem meg a legjobban. De egyáltalán nem bánom, mert azért az otthoni súlyom nem volt kellemes. Remélem, ezzel a kiküldetéssel is úgy fogok járni, mint anno a katonasággal: bevonultam 95 kg-val, leszereltem 84-gyel, egy év múlva. Mondjuk nem szeretnék évente 11 kilót fogyni, mert bár mindenki örülne a fogyásnak, azért megrémülnének, ha 70 kilót vinnék haza 2016-ban. :)

Időjárásjelentés:

Tegnap moszkvai mértékkel mérve nagyon meleg volt, 24 fok délután 3-kor. Ehhez képest mára már erős szél van, borult idő, és szerinte este esni is fog. Szakértők szerint már nem is lesz ilyen meleg idén, innentől elkezd hűlni a levegő, és meg sem áll márciusig.

Ja, még valami: szerdán az egyik konzullal Németországban voltam. Na jó, nem kell szó szerint venni, itt van tőlünk 100 méterre a német nagykövi, és bementünk a kantinba meginni egy jó sört. Én valami búzasört ittam, a konzul meg egy barnát, összesen 9 euróért, ami ugyan több, mint otthon, viszont ár-érték arányban még mindig köröket ver az otthonira. Mint mondtam, itt nem nagyon lehet beülni sehova, mert minden aranyárban van, úgyhogy csak az ilyen helyek maradnak, na meg az otthon sörözés, de mint tudjuk, ökör iszik magában.

Ma este visszaér Magyarországról az a kedves házaspár, akik segítettek átvészelni az első napok nehézségeit. A kolléganő még írt is egy levelet nekem, hogy nincs-e szükségem valamire, ne hozzanak-e valamit. Tényleg vannak még kedves, jószándékú emberek a világon.

Először is azzal kezdem, hogy ma reggel olyat láttam, ami még engem is őszintén meg tudott lepni. Ahogy sétáltam a Lomonoszov sugárút és a Mengyelejev utca sarkán (mindkettő kb kétszer olyan széles, mint a Váci út), jött velem szemben egy nő szürke melegítőben és sárga gumicsizmában! Azt hittem rosszul látok, viszont a mai napi alaphangulatot meg is adta. :)

Hogy az elmúlt hét legkellemetlenebb dolgával kezdjem, kiderült, hogy a mosógép két centivel magasabb, mint a konyhapult. A kollégák meg ahelyett, hogy segítettek volna, ránéztek, és annyit mondtak, hogy vegyek egy másikat. A reakciómat inkább nem írom le. Úgy látszik, amikor kijöttek külszolgálatra, a személyes cuccaik mellé bepakolták a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" mentalitást. Na, mindegy, azt találtam ki, hogy nem veszek másik mosógépet, hanem megemeltetem velük a pultot. Ahogy néztem, viszonylag egyszerűen meg lehet oldani. Nem lesz szép, de akinek nem tetszik, ne nézzen oda! Majd a leendő vendégeimet nem fogom beengedni a konyhába.:)

Ma megvettem még néhány apróságot, és persze, hogy még eszembe fog jutni néhány újabb. Viszont (nem tudom, észrevettétek-e, de haladunk az egyre jobb hírek felé), a jövő héten megérkezik a gépem otthonról, ráadásul el fogom tudni kezdeni intézni az internetet is. Egyébként a múltkor megkaptam a lakásleltárt, majd azzal a lendülettel neki is álltam bizniszelni. Nem tudom, említettem-e, de a nappalimban van egy olyan szőnyeg, mintha két medveméretű komondorról húzták volna le, ráadásul még takarítani sem lehet nagyon. Ezért úgy döntöttem, felajánlom a raktár számára, porosodjon ott. Ezen kívül kicsit soknak találom a foteleket (aki volt nálam Pesten, az képzelje el, hogy egy, az ottani nappalimnál kisebb szobában van egy marha nagy szekrénysor, egy komód, egy kanapé, egy dohányzóasztal, és HÁROM fotel, amiből az egyik nem is a garnitúra része), úgyhogy az egyetlen IKEÁ-s fotelt szintén visszaadom, helyette viszont kértem egy számítógépasztalt. Igen tudom, szám szerint ugyannyi bútor marad, de mivel egy kicsit tudom őket mozgatni, nem lesz olyan hatása, mintha túl lenne zsúfolva. Viszont az a fotel olyan, hogy ha fémből lenne, elmehetne sarokkádnak is. A legutolsó nagy beruházás (legalábbis a terveim szerint) egy hangrendszer lesz, ami október folyamán szintén meglesz.

Ezen kívül vennem kell még egy mobilt és egy fényképezőt is, mert néhányan már követelnek rajtam fényképeket, ráadásul ma én is olyat láttam, hogy le kellett volna fényképeznem (természetesen a fent említett nőn kívül): felhő burkolta be a Lomonoszov egyetem tornyát.

Most pedig megyek filmet nézni.

Ezzel is megvolnék! Lett remek mosógépem, ráadásul olyan, hogy a rendszergazda srác, meg a gazdaságis kissé irigykedve nézték, mert az övék kevesebbet tud ugyan, viszont legalább drágább is volt. :) Ezen kívül a mai termés: takarítószett, fürdőszobai szőnyeg, mikró, LED tévé, evőeszközök, konyhai cuccok, kaja, ruhaszárító és a többi apróság. Tuti egyébként, hogy kifelejtettem dolgokat, úgyhogy az egész jövő hetem összes szabadideje arra fog elmenni, hogy ezen agyaljak. :)

Mikor a tévét nézegettük ki, láttam egy első osztályú darabot, valami 52"-os volt, ráadásul csak 25 ezer rubelért, Sejtettük, hogy valami gáz van vele, aztán kiderült, hogy több is. Az egyik, hogy ez a példány már három hónapja a kirakatban hevert, a másik hogy azért lett leárazva 50 ezerről (!!!), met a jobb felső sarkában egy hüvelykujjnyi pixelhiba bujkált, amit ezek a kedves jó eladók még le is takartak. Az utolsó pillanatban szólt egy lelkiismeretesebb munkaerő, hogy mi az ábra. Úgyhogy inkább vettem egy 42"-osat, ami viszont többet tud, és szintén 25-be kerül. A mikró egy egyszerűbb kis darab, még grillezője sincs, de minek is, ha a sütőnek meg van? :)

Viszont a hangrendszer kérdésében gondolkodóba estem. Igazából a házimozi, mint olyan felesleges, mert egyfelől nincs itt velem egy darab DVD-m sem, másrészt úgyis csak a gépet akarom majd kihangosítani, harmadrészt pedig a gép is le tud játszani DVD-t, szóval arról már lebeszéltem magam, hogy ugyanaz legyen, mint otthon. Szerintem majd valami szakival összedugom a fejem, és megbeszéljük, hogy milyen cucc is lenne jó. Nekem csak annyi a vágyam, hogy 5.1-es vagy 7.1-es legyen, össze lehessen dugni a géppel, és lehetőleg ne 60 ezerbe kerüljön (mondjuk annyit soha nem is fizetnék érte :)).

Megérkezett az ősz, annak minden kellemetlenségével: hideg szél, eső, borult idő. Tegnap azonban még kellemes napos, kissé felhős idő volt, úgyhogy kollégával eldöntöttük, hogy megmutat nekem néhány dolgot Moszkvából. Kissé szomorú lettem, mikor közölte, hogy volt olyan ember, aki a négy év alatt nem látott ennyit a városból, mint én tegnap. Na mindegy.

Elhatároztuk, hogy találkozunk a kövi előtt, és innen elgyalogolunk a Lomonoszov egyetemhez. Ez egy jó húsz perces séta lett, majd a végén egy hatalmas parkba csöppentünk. Itt szólt kollégám, hogy akkor talán most nézzek jobbra. Így is tettem, majd elállt a lélegzetem, ugyanis ott volt az egyetem épülete. Közelről nem is lehetett róla jó képet készíteni, úgyhogy elmentünk a park másik végébe, ahonnan lencsevégre is kaptam.

Lomonoszov egyetem

Mellesleg megtudtam, hogy ez a világ legnagyobb, egyetemnek épült és azóta is egyetemként használt épülete. Miután kigyönyörködtem magam, csináltunk egy hátraarcot, és mentünk 100 métert, ekkor értünk fel a Veréb-hegy csúcsára. Na nem kell egy Gellért-hegyre gondolni, tulajdonképpen észre sem vettem, hogy hegytetőn vagyunk, de azt megértem, hogy Napóleon miért innen kukkolta a várost. Elképesztő panoráma tárult elénk. Az egyetlen, ami elcsúfította ezt, az két gyárkémény volt, viszont köztük elnézve látta az ember a híres moszkvai tévétornyot, valamint a "Sztálin lányai"-ként emlegetett hatalmas épületeket. A becenév (gúnynév?) onnan ered, hogy mindet Sztálin utasítására kezdték el építeni, de némelyiket már csak a halála után fejeztek be. Persze volt itt is kirakodóvásár, méregdrága cuccokkal, viszont voltak köztük olyan érdekességek is, mint például orosz egyenruha-tartozékok. Találtam olyan tányérsapkát, amire egy helikopter is le tudna szállni.

Ez a kutya Édesanyám kertjéből követett idáig. :)

Számunkra azonban itt is igaz volt az a mondás, hogy "mindent a szemnek, semmit a kéznek". Borzasztó árban volt minden.

Ez után troliztunk egy jót, és megérkeztünk a Kijevi pályaudvar mellé, majd átkeltünk egy gyaloghídon, és elindultunk a Vörös tér felé. Ja, a Moszkva folyó alapján lehetetlen tájékozódni, mert annyira kanyarog, hogy az alapján sosem tudod, merre jársz. Végigsétáltunk a régi Arbat-on, ami egy sétálóutca, kétszer olyan széles kivitelben, mint otthon a Váci utca, viszont nagyjából ugyanolyan hosszú. Ennek a túlsó végében volt a Külügyminisztérium, és itt nagyon gyorsan ízelítőt is kaptam a dugó és a tömeg fogalmából. :)

Mikor egy szép téren keresztül eljutottunk az Ismeretlen Katona sírjához, ismét elállt a lélegzetem. Ez a Kreml egyszerűen nagy. Viszont legnagyobb bánatomra a Vörös tér éppen le volt zárva, valami rendezvény volt ott, és hordták el az alkatrészeit. Nem, nem felvonulás. :) Cserében viszont láttam egy skót katonazenekart (tényleg skótok voltak), akik teli tüdőből fújták a dudát.

A Történeti Múzeum előtti téren megpihentünk egy kicsit, itt készült rólam az alábbi kép, aztán lefényképeztem az orosz Duma épületét.

A szökőkút, ami nagy (naná!)

Szerintem arra fogok ráállni, hogy hétvégente írok. Egyfelől a tévémben nincs magyar szó (igen, ráfanyalodtam), másrészt otthon nincs se gép, se internet (igen, hülye vagyok, hogy a gépet nem hoztam magammal, de hát minden hibát lehet orvosolni, ugye. :)), harmadrészt hétköznap annyi a meló, hogy blogírásra nincs időm, a munkaidő végén meg mindenki örül, ha elindulhat haza, hogy otthon fáradtan ágyba zuhanjon. Mindenesetre megvigasztaltak, hogy nyáron kétszer ennyi meló van.

Ebből adaik természetesen, hogy a városban még nem jártam, de ezt ma tervezem az egyik kollégával, aki hamarosan szintén bejön a kövire, dolgozik egy keveset, aztán indulunk. A terv az, hogy megnézzük a Veréb-hegyet (az idősebbek még Lenin-hegy néven ismerhetik), aminek az a különlegessége, hogy állítólag Napóleon innen nézett le Moszkvára. Bár tanulmányaim alapján ezt nem sokáig tehette meg, mert két orosz tábornok (Kutuzov és Tél) nagyon megverték a franciákat. A 40-es években a németek nem jutottak el idáig.

Valószínűleg a Vörös teret is megtekintjük, sőt, ha már itt van a közelemben, akkor a Lomonoszov egyetemet is. Délután még tervezek valami kaját is vásárolni, hogy holnap már ne nagyon kelljen kimozdulnom (bár lehet, hogy ide még bejövök filmet nézni).

És most egy kis elmélkedés következik. Mindenki azt mondta nekem, hogy Moszkva valami elképesztően drága hely. Ebben annyi az igazság, mint mondjuk otthon. Budapesten is van nem kevés hely, ahova nem megyek vásárolni, mert nem az én pénztárcámhoz szabták az árakat. Ugyanez van itt is. Az élelmiszer nem sokkal drágább, a múltkor vettem mirelit csirkecombot, nejlon csomagolót, tejet, kenyeret, szemeteszsákot, felvágottat 350 rubelbe (egy rubel most 7 forint körül van). Ez otthon sem sokban különbözik. Mivel megkaptam az ellátmányelőleget, elkezdtem nézelődni műszaki cikkek után, a lakásba akarok még mosógépet és nagy tévét. Namost, láttam mosógépet 8000 rubelért, és mivel tavaly pont Halloweenkor bedöglött az otthoni gépem, tudom, hogy az otthoninál ez olcsóbb. Persze, lehetne venni olyat is, ami 20 ezerbe kerül, de nekem minek? A lényeg, hogy kibírja a négy évet, nem? Ráadásul kinéztem egy tévét 30 ezer rubelért (szerintem otthon ez is drágább), ami 50 colos (127 centis), és mindent tud, amit az otthoni is tudott, sőt (természetesen) még többet is.

Az biztos, hogy Moszkva hatalmas. A reptértől befelé csak kapkodtam a fejem a sok látnivaló miatt, sajnos mivel azonban nincs fényképezőm, nem tudok (egyelőre) vizuális élménnyel szolgálni. Az biztos, hogy elmentünk az Ukrajna szálló előtt, amiről azt kell mondjam, hogy nem monumentális, hanem annál sokkal több. :) Én egyébként viszonylag közel lakom a Lomonoszov egyetemhez (a távolság ugyebár mást jelent Oroszországban, mint otthon).

A szombatom tulajdonképpen a cuccaim elrámolásával telt, vasárnap meg elkezdtem ezt-azt beszerezni. Ebben segítségemre volt egy nagyon kedves kolléga házaspár, akik megmutattak néhány közeli, de igen fontos helyet, mint például bevásárlóközpont. Gyorsan vettem is kaját, meg pár konyhai eszközt (értsd: fazék :)), utána hazamentünk. Az utazás egyébként trolival történt, amiről azt kell mondanom, hogy az otthoniak jó állapotúak. Viszont a jegykezelést eltanulhatná a BKV, mert ez nagyon jól működik: felszállás az első ajtón, és rögtön ott is kell érvényesíteni a jegyet.

Úgy volt, hogy felderítem a környéket, de sajnos délutánra anniyra megfájdult a gyomrom, hogy kénytelen voltam ezt későbbi időpontra halasztani.

Na, egyelőre ennyi, ha lesz még időm, írok

Jelen. Bár még csak holnap utazom, úgy döntöttem, hogy elkezdem írni ezt a blogot. Leslie-nek ugyanis annyira jó volt az ötlete, hogy úgy döntöttem, lenyúlom, és én is itt tudatom mindenkivel kinti életem fontosabb eseményeit. Megbeszéltem Vele, nem fog jogdíjat kérni. :)

Egyelőre azonban még csak ott tartunk, hogy összepakoltuk a lakást, és becsomagoltunk mindent, amit vinni szándékozom. Annyira jól haladtunk, hogy mára már csak apróságok maradtak.

Azt nem tudom, hogy milyen időközönként fogok írni, de ha elrendeződik minden, akkor igyekszem nem lusta lenni. Viszont kint kell internet, gép és fényképező.

Szóval nézegessétek, olvasgassátok!