Először is boldog új évet mindenkinek, aki túlélte a szilvesztert!

Az első meglepetést egyébként az okozta, hogy a kedves kolléga házaspár, akik már eddig is nagyon sokat segítettek nekem, megajándékoztak 29-én egy nagy tál kocsonyával. A tervezett főzést ezért másnapra halasztottam, mert ennek egyszerűen képtelenség volt ellenállni. :) A köviről mentettem haza némi citromot is, úgyhogy még inkább otthon éreztem magam. Másnaptól pedig elkezdtem hatalmas mennyiségben filmeket nézni. Jobbára ezzel telt az ünnep. Aztán persze 31-én elég sokan megtaláltak Skype-on, sőt ígéretet kaptam arra, hogy egy kedves baráti társaság felhív. Az én időm szerint éjfélkor ez be is következett, és mivel a kövin kaptunk fejenként egy üveg pezsgőt, ezért azt fel is bontottam, és virtuálisan koccintottam a vonal túloldalán lévőkkel. Eközben Moszkvában olyan tüzijáték és petárdázás volt látható és hallható, hogy olyat még nem láttam. Amennyit itt eldurrogtattak, az egy kisebb országnak biztos három éves lőporkészlete lehetett. :) Ez még ma is zajlott, bár lényegesen kisebb intenzitással.

Ma pedig nem kellett bemennünk felsőbb utasításra, mert ma nem jött egy ügyfél sem. Telefonügyeletet azért tartottunk persze, hogy ha az ellenség keze mégis betenné a lábát, akkor ne legyen gond. Holnaptól viszont kezdődik a munka, bár most egy darabig nem lesz akkora roham, mint az ünnepek előtt volt. Ja és a legjobb, hogy 24-én megyek haza szabadságra. :)

Az ünnepek alatt zenét is hallgattam, bár nem azt a kifejezett karácsonyi fajtát, hanem olyanokat, mint Alice Cooper halhatatlan művét, a Welcome to my Nightmare-t. Ma pedig Havoc Unitot hallgatok, erős idegeztűek keressenek rá YouTube-on, ha akarnak.

Úgy néz ki, mégiscsak írok egyet karácsony és Szilveszter napja között is (nem, ne is kérjétek, hogy a karácsonyt nagy betűvel kezdjem, ellentmondana ugyanis a magyar helyesírás szabályainak). Ennek az az oka, hogy néhányan megfenyegettek, hogy jó lenne, ha nem lustulnék el, és ha már létrehoztam ezt a blogot, akkor tán írjak is bele. Ki vagyok én, hogy a nagyok akaratával vitázzam? :)

Már régóta tervezem, hogy a karácsonyi ebéd valami különleges lesz. Jelentem, sikerült. Életemben nem csináltam még tejszínes csirkemell filét, de döntésem értelmében ennek kellett lenni. Nagy sikerrel annyit csináltam, hogy még ma is ez volt az ebédem. A köret pedig kukoricás rizs volt. Uborkasaláta csak azért nem volt hozzá, mert nem találtam sehol ecetet. Egyébként épp most hallgatom Skype-on, hogy Leslie barátom mit evett, és rájöttem, hogy én puritán körülmények között költöttem el a sajátomat. :)

Tegnap este beszéltem kedves kolléganőmmel is, aki teljes aggodalomban van, hogy hogy bírom az orosz hideget, merthogy hívta a volt főnöke, hogy nagyon hideg van Moszkvában, mínusz 24 fok. Mondtam neki, hogy kint lehet, de én nem voltam az utcán szombat óta. Különben is, kinyitottam az ablakot és megnéztem, milyen idő van, és nem tűnt annyinak. Erre közölte, hogy lehet, hogy tulajdonképpen nem is éreztem a kinti mínuszt, mert a bentről kiáralmó levegő ezt elnyomta. Erről viszont eszembe jutott Fekete István Téli berek című könyve, mikoris Matula bácsi kiállt az ajtóba, és a következő párbeszéd zajlott le:

- Nem akarnak járni egyet? Egész enyhe odakinn az idő.

- Lehet, hogy Gergő bácsi épp azt a meleget érzi, ami kimegy.

- Ennél szebben sem mondták még nekem, hogy csukjam be az ajtót.

Egyébként csendesen telik az ünnep. A megfázáson nagyjából túl vagyok, köszönhetően a sok mézes teának, amit megittam (a pálinka csak az első napon kellett). Viszont a mézben egy kicsit csalódtam. Sikerült vennem szombaton egy üveggel, de annyira be volt cukrosodva, hogy ütvefúró kellett ahhoz, hogy kiszedjem az üvegből. Sebaj, legközelebb jobban figyelek. Beszélgettem Édesanyámmal, néhány baráttal, filmeket néztem. Ja, és megleptem magam néhány számítógépes játékkal. Vettem három játékot, és mivel karácsonyi akció volt, az egész kijött kétezer jó magyar forintnak megfelelő összegből. :) Ez csak azért nagy szó, mert az egyik játék 2011-ben jött ki, és a boltokban otthon még nem láttam 8 ezer forintnál olcsóbban. Hiába, vásárolni tudni kell. :)

Na, megyek is vissza filmet nézni.

Rengeteg munka volt az elmúlt időszakban és ilyenkor nem a blogírás volt a legfőbb gondom, hanem a jó meleg ágy. Volt olyan nap, amikor 700 vízumkérelmet vettünk be, és ugyanennyit adtunk ki. Szerintem mindenki megérti, hogy fáradt voltam. Most azonban már csitulni látszik a roham, ma volt az utolsó előtti ügyfélfogadási nap. Még egy lesz 27-én, és idénre bezárunk.

Egyébként dögrováson vagyok, sikerült jó alaposan megfázni. Már a hét elején is éreztem, hogy valami nincs rendben, de mára már nagyon kijött. Úgy érzem jelenleg, hogy ahhoz, hogy normálisan szeleljen az orrom, kellene a budapesti közterületfenntartók duguláselhárító kocsija. Az oroszt csak azért nem merem emlegetni, mert lehet, hogy ők ezen a címen légkalapácsot hoznának. :)

Viszont eszembe jutott, hogy a régiek hogy gyógyították az ilyen nyavalyákat: pálinka és fokhagyma. Az utóbbi volt itthon, úgyhogy elhatároztam, ezzel fogom magam kúrálni. Viszont az orosztanárom férjura is hasonló problémával küzd a héten, és mikor felvetettem ezt neki, kissé szemrehányóan közölte, hogy ezt előbb is mondhattam volna, mert otthon van pálinkája, úgyhogy ő is ezzel kezeli magát. Egyúttal felajánlotta, hogy szívesen ad egy kicsit. Felugrottam hát hozzájuk, és elém tette a kínálatot. Mivel nem társaságban óhajtottam elfogyasztani a nedűt, arra tökéletesen megfelelt a háztáji kerítésszaggató is (volt ugyanis valami birsalmapálinka is), úgyhogy kaptam tőle egy 0,33 literes sörösüvegben. Itthon már megittam belőle hozzávetőleg három centet, és azt állapítottam meg, hogy a méreg ehhez képest üdítő. Borzasztó erős, viszont legalább izzadok tőle, mint a ló. Erősségéből adódóan nem is tudom megállapítani, hogy miből készült, csak az utóíze alapján merek találgatni, hogy szilva.

Tartósan -20 fok körül jár a hőmérséklet egyébként, úgyhogy az orosz emberek fejére lassan felkerül a sapka. Nem vicc, tényleg most kezdenek fejfedőket hordani. A minap a trolin jött velem szembe egy figura egy mongol fejfedőben. Ilyenben ni (aki megmondja, melyik filmből vettem kölcsön ezt a képet, annak sem viszek ilyet):

Ha esetleg idén már nem írnék semmit, akkor mindenkinek kívánok kellemes karácsonyt és boldog új évet!

... elkezdődött! Ma reggel bejött az egyik helyi alkalmazott és füligvigyorral közölte, hogy tegnap este a tévében hallotta, hogy havazás lesz holnap és holnapután. Ráadásul annyi, amennyi az egyhavi adag! Tévedett egyébként, mert már ma déltől nekiállt, és a legújabb hírek szerint még szombaton is esni fog. Egyébként ebből valamit érezhettünk is, mert tegnap és tegnapelőtt mindenki álmos és hisztis volt, ráadásul az idő is folyamatosan melegedett. Idősebbek már mondták is, hogy ebből havazás lesz.

Ma pedig az orosztanáromtól kaptam egy üveg házi készítésű gyömbérteát. Nekem nagyon ízlett, de neki nem tetszett az íze. Pedig ő írta le a tévéből, és készítette el magának és férjurának, akit viszont nem tudtam meginterjúvolni ezzel kapcsolatban. Mindenesetre én kaptam egy jó fél liternyit. erről eszembe jutott, hogy május környékén Leslie barátom apukájánál voltunk kerti sütögetésen, és oda is kikerült gyömbérszörp, amit személyesen ő ütött össze. Az töményebb volt ennél (még szép, végülis az szörp volt), de az íz ugyanaz. Én meg már akkor is lelkesedtem.

És hogy teljes legyen a mai napom, orosz óráról hazafelé jövet a lépcsőházban szembejött velem egy erősen középkorú nő, akinek olyan illata volt, mintha beleesett volna egy naftalinnal teli medencébe. És ha már ilyen kritikus vagyok vele szemben, akkor hadd idézzem vele kapcsolatban a Tibor blog írójának az első regényét: "szájkontúrjának vastagsága egyenes arányban állt szemének romlásával." :)

És ha már a blogoknál tartunk, most egy kis reklám következik (nem, nem fizetnek érte, de mivel a cél nagyon nemes, úgy érzem, hogy ezt terjeszteni kell minél szélesebb körben). Van Budapesten egy fiatalokból álló társaság, akiknek elegük lett abból, hogy ennyire elszaporodtak a biciklitolvajok, úgyhogy úgy döntöttek, elkezdenek rájuk vadászni. A módszereik teljesen törvényesek, maximálisan együttműködnek a rendőrséggel, akik most már végre kezdik (f)elismerni munkájuk fontosságát. A dolog rém egyszerű: kiraknak valahol Pesten egy csalikerékpárt, és várják, hogy egy tolvaj elvigye. A kerékpárba jeladók vannak beépítve, amiket nyomon követnek, és rövid úton elérnek a tolvajhoz. Ezután kihívják a rendőrséget és az ügyet (valamint a tolvajokat) átadják nekik. Rendkívül sikeresek: eddig bemutattak kilenc videót, amiben kaptak el orgazdákat, egyszerű tolvajokat, sőt a rendőrszékház környékén egy országos körözés alatt álló embert(?), akit gyilkosságban való bűnsegédlettel vádoltak. Ezzel az írással semmilyen titkot nem árultam el, hiszen ők maguk is leírták , és a videók a mai napig is láthatók a youtube-on, illetve a saját weboldalukon, aminek itt a címe: www.tolvajkergetok.hu. Egyébként nem csak a videók miatt érdemes megnézni az oldalt, vannak ott más érdekes cikkek is. Terjessze mindenki weboldaluk címét, mert tényleg sok bicikli tűnik el.

Kolléganőmmel már egy ideje tervezzük, hogy átmegyek hozzá, és egy napot eltöltünk közösen holmi főzőcskézéssel, és ebéd utáni mélyfilozófiával (az egyszerűség kedvéért: magasan szárnyaló, de mélyen szántó gondolatok megosztásával). Nem mellesleg az eddig bejáratott Lomonoszov sugárút-Kijevi pályaudvar útvonal helyett most másfelé kellett mennem. Ja, és ezúttal villamos is szerepelt a közlekedési eszközök között.

A találka a villamos melletti piac bejáratánál volt, és ha már ott voltam, akkor bevitt az épületbe, mondván, hogy lássak némi ilyet is. Mit mondjak, megkapó látvány volt a halárusok között néhány akváriumban több száz rák kavargása. Aztán az árcédulák is megkapó látványok voltak. :) Rákból volt három-négy fajta, ezek árai 700 és 1000 rubel  között mozogtak. Aztán szétnéztünk a gyümölcsök között, az árusok szerint mindet Azerbajdzsánból hozták, de ezt sosem szabad elhinni. :)

Útközben kolléganőm bevallotta, hogy ő bizony önhatalmúlag módosított a terven, és inkább menjünk el a közelben lévő grúz étterembe. Hát (tudom, így nem kezdünk mondatot), ez sem volt ellenemre, mert bár én nem vagyok akkora gourmand, mint Leslie barátom, de a grúzok azért viszonylag közel vannak az arabokhoz, és az arab konyhát nagyon szeretem.

Meg is érkeztünk, egy csendes, barátságos hely, egyébként hatalmas forgalommal. Merthogy még olcsó is, legalábbis Moszkvához képest. Nekem nagyon tetszett, hogy a belső részeknél sok helyen fát használtak építésnél, mint például térelválasztók, tartóoszlopok.  Kolléganőm magára vállalta a rendelés ódiumát, és nagyon telibetalált. Ettünk hacsapurit, ebből mindjárt kétfélét is. Az egyik egy csónakformájú  sült tésztában volt (leginkább a pizzatésztához tudom hasonlítani), amiben volt sajt, majd ráütöttek egy nyers tojást, amit a forró sajttal össze kell keverni. Isteni íze volt. Aztán rendelt még hinkalit is, ami tésztában sült darált hús. Ezt nem lehet kulturáltan enni, ugyanis először ki kell szürcsölni belőle a levet, aztán kell megenni a többit.

Ez itt a hinkali (a képet nem én fotóztam)

Volt még az asztalon saslik, természetesen jóval nagyobb, mint otthon. :) Kétféle mártást is kaptunk hozzá. Az egyik a labio volt, ez bab és chilipaprika bájos keveréke volt, marta is a számat rendesen. A másiknak nem tudom a nevét, de egy diós szószban néhány húsdarab volt. A végén még orosz sört is kóstoltam, a Zsiguljovszkaját. Őszintén szólva, az otthoniak azért jobbak. Még a magyar sörök is.

Ma pedig elmentem vásárolni, majd hazafelé menet megtudtam, hogy itt, nem messze tőlem, az Indira Ghandi téren a 13. metróvonal egyik új állomását építik. Ha jól emlékszem, most október elején kezdték el, és állítólag mág 2014-ben kész is lesz teljesen, de 2015-re már egész biztos. Valószínűleg itt nem negyven évet ültek a terven.

Tudom, tudom, hetek óta nem írtam, de miért írjam le százegyedszer azt, amit százszor már megtettem, nevezetesen, hogy sok a meló? :)

Jó hír az, hogy nőtt a létszámunk, úgyhogy most már egy kicsit gördülékenyebben mennek a dolgok. A rossz hír viszont az, hogy az ügyfelek csak nem akarnak elfogyni. :)

Beszélgettem ma az egyik kolléganőmmel, aki lelkesen mesélte, hogy február környékén Jordániába mennek melegedni. Én azért mondtam neki, hogy annyira azért nem fog ez menni, mert Jordánia - mivel a második legészakibb arab állam Szíria után - szintén tud hideg teleket produkálni. Mesélték nekem, hogy pár éve volt ott is mínusz 10 fok hóval-faggyal. Meg is állt az élet. Holnap viszek be neki képeket az én petrai kirándulásomról, és ajánlottam nekik még pár érdekes helyet. Mikor azonban mondta, hogy onnan átmennének Izraelbe is, gyorsan lehűtöttem. Akinek ugyanis van arab pecsét az útlevelében, azt nem engedik be oda, és fordítva. Kicsit le is lombozódott.

Szombaton pedig egy másik kolléganővel tervezünk egy kis csavargást, lehet, hogy néhány téli cuccot is beszerzek, mert itt folyamatosan a nagyon hideg orosz téllel riogatnak minket, én meg úgy döntöttem, hogy nem leszek hajlandó modellt állni Tél Tábornoknak, még a végén odaragaszt a járdához. :) Szerintem néhány fényképet is fogok csinálni, bár azt még nem tudom, hogy a fényképezőről hogy fogom leszedni, mert kábelem még mindig nincs hozzá. Majd megpróbálok kérni valakitől.

Viszont valamit kezdenem kell az oroszóráim időpontjával, mert ez az este 8-tól 10-ig terjedő időszak már tudásra immunis agysejteket talál. Eddig az volt az elgondolás, hogy jó lesz a hét eleje még ezekben az időpontokban is, mert akkor még nem annyira fáradt az ember. Kezdek azonban rájönni, hogy ez nem egészen fedi a valóságot. Nagyjából fél 10 magasságában ugyanis az agyam egy laza mozdulattal ledobja az ékszíjat, és használhatatlanná válok. Ez pedig se nekem, se a tanárnak nem jó, gondolom nem kell ecsetelnem, hogy miért. Egyébként sikerült tegnap olyan sok házi feladatot adnia, hogy szerintem éjfélig itt fogok ülni, és azt fogom írni.

Ja, és a legfontosabb: kb 9 hét múlva megyek haza szabadságra.

Most pedig goodbye (csakazértis :)).

Először is, most már nem kell kimozdulnom blogot írni, mivel bekötötték a netet a lakásba. Ez már csak azért is jó, mert ma éjjel szerintem végig havazott, mert van vagy öt centi hó. Amit persze gőzerővel takarítanak, ergo bokáig érő víz is van. Nem tudom, hova tették a csatornákat. Egyébként a héten nagyon hülye idő volt, nagyjából szerdától. Először leesett pár szem hó, aztán elkezdett melegedni, utána hétágra sütött a nap és fújt a szél, de nagyon szép idő volt, végül ma éjjel szakadt, ami szerintem már meg is marad.

Ma vettem mikrofont is, úgyhogy akinek megígértem, hogy majd Skype-on beszélünk, kezdje el megadni a nevét, és be is tudom tartani az ígéretemet. :)

Igazából sok dologról most nem tudok írni, mert az időm nagy részében dolgozom, a maradékban meg igyekszem kipihenni magam, tehát nem nagyon járkálok sehova. Tegnap mondjuk jó lett volna, de az meg munkanap volt ugyebár.

Csak hogy dicsekedjek: az orosztanárom folyamatosan meglepődik, hogy mennyire jól megy nekem az orosz. Én meg azon lepődöm meg, hogy ezt miért mondja. :) Azt mondja, egyre biztosabb abban, hogy májusban meglesz a középfokúm. A próféta szóljon belőle. :) Aztán ki tudja, lehet, hogy még a felsőfokút is megcsinálom a végén. Az még itt is jelent pénzben valamit, nem csak az otthoni fizetésemhez adnak plusz nyelvpótlékot. A hátránya viszont az lehet, hogy ha a jövőben egy munkakörre nem lesz egy jelentkező sem, akkor könnyebben mutathatnak rám, hogy "magának már úgyis van felsőfokúja, menjen!' :)

Vettem mécsest halottak napjára.

Minden jót.

Ezen a héten sem maradtam élmények nélkül. Az első és legfontosabb, hogy végre bekötötték a mosógépem (tudom, már lehet, hogy untátok a témát, de vigasztaljon Benneteket, hogy én is). A korábbi szerelőbrigád nem volt hajlandó arra, hogy levegye a gép tetejét, leszigetelje, és úgy tolja a pult alá, ehelyett azt akarták, hogy adjam el a kövinek, és dupla áron vegyek egy olyat, ami aláfér. Hát nem. Kijött egy másik csapat (emelyik szintén két főből állt), és rögtön lekapták a tetőt, majd bedeszkázták (!!!). Elismerem, ronda, de ki a fene látja a pult alatt? Ha minden jól megy, ez a masina 2016-ig nem fogja elhagyni a konyhát.

A másik, hogy elkezdtem újra oroszul tanulni. Én magam is meglepődtem, mert írni és ovlasni majdnem folyékonyan tudok, a betűk leírását ezek szerint nem felejtettem még el. Nagyon sok szó is visszajött, de rengetegre már nem emlékszem, hiába, nem használtam legalább 17 éve. A tanár egyébként az egyik kolléga felesége, és alig beszél magyarul, tehát tőle fogok igazán jól megtanulni. Anno, mikor angolt tanultam, akkor fejltődtem sokat, amikor a skót nyelvtanárom volt, bár egy kedves ismerősöm állandóan azon röhög, hogy skót akcentusom van. :)

A konyhán egyébként volt lasagne, nagyon finomra sikeredett, viszont a brassói megintcsak gyengébb lett, Ennél is tudok jobbat. :) De alapvetően még mindenki elégedett. Viszont a héten nem lesz, csak csütörtökön meg pénteken, mivel egyfelől ugye nemzeti ünnepünk van, másrészt szerdán fogadás, ráadásul ebédidőben, úgyhogy akkor meg azért nem lesz. Viszont itt nekünk a konzulin annyi a melónk, hogy nemigen tudunk erre elmenni, így pedig tömény kitolás velünk.

Egyébként a hétvégén szép napos idő volt, úgyhogy egy kicsit sétálgattam a környéken. Ezúttal nem az egyetem felé mentem,hanem a Moszfilmovszkaja utcán egy jó darabon (ebben az utcában van egyébként a kövi is.). Tulajdonképpen még mindig fura érzéseim vannak Moszkvával kapcsolatban. Ami zöld terület, az nagyon szép. Sok épület is nagyon szép. Nagyon sok viszont olyan, hogy még ránézni is sokkhatás. :)

Egyébként fényképezőt kaptam kölcsön az egyik kollégától, de nem megyek vele jelenleg sokra, mert nincs hozzá kábel. Na meg persze a hétvégi sétámhoz sem vittem magammal, mert minek is, ugye. :)

Na de most megyek, és melóval tartom meg az ünnepet. Igen, holnap is.

Tudom, tudom, nem írtam szombaton. Ennek az volt az oka, hogy be kellett jönnöm dolgozni, közben ment a mosógép is, úgyhogy nem akartam sokáig itt ülni a vizes ruhákkal.

Megvolt az első csalódásom az itteni konyhával kapcsolatban, ugyanis amit pásztortarhonya névvel illettek, az valójában paprikás krumpli volt tarhonyával. Miért nem tudják normálisan megcsinálni sehol? Pedig az sem egy bonyolult kaja. Mivel azonban Oroszországban ismeretlen fogalom a tarhonya, ezért nem is tudom megmutatni nekik, hogy milyen az igazi. Viszont az egyik konzullal megbeszéltük, hogy ha jön a tavasz, akkor majd a kövi udvarán, bográcsban megcsináljuk. Tervezünk egyébként slambucot is bográcsolni, aminek most tudtam meg, hogy van másik neve is: öhöm. A név eredetét is megtudtuk. A legenda szerint a pusztai népek, ha megkérdezték az ifjútól, aki életében először evett ilyet, akkor az illet a "Na, ízlik?" kérdésre csak ennyit bírt válaszolni. :)

A hétvége most négynapos lesz, már nagyon várja mindenki. mert egy kicsit kezünk kipurcanni. Cserébe viszont ez a hét még nagyon húzósnak ígérkezik. :) Viszont ha jó idő lesz a hétvégén, akkor most már tényleg elmegyek egy kicsit csavarogni, legalább az egyik napon. Ezt télen úgysem fogom megtenni, mert kinek van kedve mínusz 28 fokban bárhova is menni.

Egyébként el sem meséltem a mizériámat, ami érkezéskor fogadott. A derék orosz határőröket megzavarta, hogy az útlevelemben nem találtak vízumot. A "szolgálati útlevél" felirat viszont csak hangyányi betűkkel van feltüntetve, úgyhogy ücsörögtem vagy negyed órát a reptéren, mire valamelyiknek végre eszébe jutott, hogy ő már látott ilyet, és nagy nehezen beengedtek. A fent említett konzul megvigasztalt, hogy januárban, mikor megyek haza szabira, készüljek fel valami hasonlóra, mert bőven kívül leszek a három hónapon, amire maximum egy vízum szólhat. Akkor majd azon fognak értetlenkedni, hogy hogy merészeltem idáig itt maradni. Az orosz Külügy által kiadott (nevezzük így) ID kártyát meg nem tudják, vagy nem akarják felismerni. És ezt mindig el fogják játszni.

Egyébként nem csak az ő hibájuk. Az útlevél borítójára ugyanis rá van írva szép nagy betűkkel, hogy "Szolgálati útlevél". Magyarul. Gratulálok. Vagy ha már mindenáron ragaszkodnak ahhoz, hogy a borítón magyarul szerepeljen, akkor belülre ne olyan kisbetűkkel írják fel, hogy olyan közelről tudja csak olvasni az ember, hogy közben az orrával meg letörli a feliratot.

Na, mentem dolgozni.

Várom, hogy a mosógép szabad legyen, addig írok egy pár sort. Úgy volt, hogy a Zoli kollégával ma vagy holnap elballagunk a Győzelem parkig, ahol mindenféle csodát láthat az ember. Már persze ha érdeklődik a haditechnika iránt. A parkrész ugyanis ilyenekkel van tele, a bejáratnál mindjárt egy hatalmas vasúti löveg fogadja a látogatót. Eszembe is jutott Dante: "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel." :) Sugallhatja akár ezt is, nem? :) Egyébként van bent egy múzeum is, ahol a régi Nagyon Fontos Elvtársak járművei vannak kiállítva (többek között).

Na, ezt fogom elnapolni, mert inkább elmegyek internetet beköttetni, mert meguntam a töketlenkedést. A telefonszerződésem megvan, sőt, már a vonalam is van. Ezt onnan tudom, hogy egy női géphanggal csevegtem valamelyik este. Illetve olyan volt, mintha házas ember volnék: a nő csak beszélt, én meg hallgattam. Aztán rátettem a telefont, ne fárasszon engem. Szóval mégsem olyan, mintha házas lennék. :D

A jövő hétvégén pedig a hónom alá kapom az egyik, oroszul jól beszéló kollégát, és elmegyünk fényképezőt, mikrofont és mobiltelefont venni.

Leslie-vel ellentétben én valószínűleg nem fogok ororsz étterembe menni, mert sajnálok egy vacsoráért 2 ezer rubelt kiadni. Ennyiből én itt kb két hétig élek, beleértve a kövi konyhájának a heti díját is. Ja igen, merthogy elindult a konyha a nagy felújítás után. Mindenkinél nagyon népszerű lett, mert baromi jól főz az új szakács. Ki is próbáltam a szoljankát, ami egy ilyen kissé savanykás leves, viszont legnagyobb meglepetésemre olivabogyót is láttam benne. Jövő héten pedig lesz borscs leves is.